Ayla kalandja

Tökéletes cím :DD

  1. FEJEZET

Sose volt családom. Sose szeretett senki. Sose várt teli tálka, sose várt puha párna, sose kaptam tejet vacsorára (és nem csak azért, mert a macskák tejtermék-érzékenyek.). Ez van. Ilyen az élet, és én ezt teljesen elfogadom. Teljes mértékben hozzászoktam már ahhoz, hogy az életem egyszerű kóbormacskaként pengetem. A hátamon feláll a szőr még csak a gondolatától is, hogy én egy otthonban lakjak. Amikor látok eldöcögni előttem egy jó húsos házicicát, felfordul a gyomrom. Az ilyeneknek még csak fogalmuk sincs arról, hogy mi milyen világban élünk. Ha odadobnék egy rózsaszín masnis kiscica elé egy félig megevett tonhalat, fintorogva elhúzná a száját és elslissszolna. Általában. Vannak olyanok, akik még egész normálisan fogadják ezt. De ezek igazi ritkaságok.
  Az átlag macska ha meglát egy egeret, rögtön utánaered. Még az elkényeztetett gombócokban is feltörnek a mélyen eldugott macskaösztönök, és természetesen mindenáron meg akarja szerezni a prédát.